Ma jött el a Tivadar nap.

Reggel nagyobbik fiam meglepetéssel készült nekem. Nem volt szabad odanéznem. És habár nem szakmai cikket teszek közzé, mégis szívet-lelket melengető, hogy gondolt rám és rajzolt nekem. Drónosat!

A kép címe: “Apu drónozik“. Részletesen elmagyarázta, hogy mit rajzolt és miért.

Rajta van a tesó, ő és jómagam. Van hajam a képen, mosolygok. Mosolyogni sokat szoktam. Hajam már nincsen, szóval az ábrázolás jobb, mint az igazi.

Kezemben a távirányító, levegőben a drón. Hátizsákomban alma – ha megéheznénk – és kulcs, hogy haza tudjunk menni.

Részletkérdés, hogy Ő magasabb nálam. Kicsi meg ugyanakkora mint apja. Anya dolgozik.

Ugyancsak az alkotás fontos technikai része a leszállóhely, amely a kép jobb alsó sarkában, zöld körben található meg. Illetve az almafák. Miért ponti almafák, jó kérdés, de ha elfogy a hátizsákból, legalább van utánpótlás.

Kihagyhatatlan a kompozíció tetején, a középső részen a repülőgép. Igenis az! Ugyanis a jogszabályok nem ismerete nem mentesít azok betartása alól. Fontos az aktivált eseti légtér! A repülőgép ábrázolása következésképpen a gyermeki gondolkodás szülte jogszabálykövetés legszebb metaforikus manifesztációja.

Süt a nap is. Bárányfelhők az égen. Drónos idő van. Minden szép és minden jó.

Priceless.